Ez is madár… az is madár
Egyik madár
Párhuzam
Madár énekel a fán,
egy új élet hajnalán,
a dalát nem hallgatják,
csalódott a nagyvilág.
Hosszú volt a hallgatás,
nem alkudott meg, mint más,
olyan dalt kértek tőle,
mely nem fért a begyébe.
Inkább elhagyta a fát,
kinyitotta a szárnyát,
könnyek égtek szemében,
s remények énekében.
Sokáig távol maradt,
viselt ott más tollakat,
úgy is látszott rajta jól,
hogy a dala másképp szól.
Búslakodott a madár,
de megoldásra talált,
megvan otthon az a fa,
visszatérhetne oda.
Szárnyai hazavitték,
újra kezdte énekét,
hódítani nem tudott,
elismerést sem kapott.
Másik madár
Párhuzam
Gurgulázik a madár,
hosszú tapsot most nem vár,
elriasztó a hangja,
kínozza a gurgula.
Hol hűlt meg az a madár?-
most a gyógyulásra vár,
jól esik neki a fény,
fog énekelni, szegény.
Bizakodik a madár,
gyógyulni orvoshoz jár,
úgy fog majd énekelni,
nem tudják utánozni.
Mindig eredeti volt,
az éneke szépen szólt,
nem énekelt ő másnak,
csak az atyjafiának.
Betegségből kigyógyult,
visszatért a dicső múlt,
örömében trillázott,
sok dicséretet kapott.
Legutóbbi módosítás: 2015.02.18. @ 11:29 :: Kui János