Nézem az idegen pokoltüzet,
végtelenbe nyúlnak az éjszakák,
s tanulom a perceket nélküled.
Mellőlem megint jobban hiányzol,
halvány ujjad még bordáim ívén
egy mozdulatot újrarajzol.
Riadtan rándul bennem az izom,
jó volna újra bíbor parázsként
izzani meztelen derekadon.