Történt egyszer, még a "jóságos" Habsburg iga alatt, hogy Simonyi óbester és egész bandériuma a debreceni határban táborozott.
Simonyi igencsak kedvelte h? harcosait, akik sokat morogtak az ellátmány miatt. Azért zúgolódtak a jó katonák mert az óbesternek a Burgból küldetett francia szakács szakasza volt, akik nem nagyon értettek a magyaros ízekhez. F?tt a feje szegény óbesternek , hogy hogyan kellene ilyen kevés pénzb?l jó magyar étellel jóllakatni egy egész ezredet.
Végül aztán kiötlötte a nagy tervet. Hozat a császárvárosból fél tonna mákot és csodás mákostésztával vendégeli meg h? harcosait.
A gondolatot tett követte. Behívatta egyik német tisztjét hogy érthet?en fogalmazza meg sürg?s üzenetét az udvar számára amíg ? ellenörz? körútra indul. Az alapos Short kapitány magyarul kezdte el fogalmazni a levelet a császári hadtáp számára. csak azért magyarul mert az akkori hadvezetés nem akart különbséget tenni a monarchia két nyelve között és szorgalmazta, hogy így is lehet beadványt küldeni. Mivel a kapitány igencsak ugatta a magyart így a kérelemben Mák helyett a pörg?sebb Makk jelent meg.
Csodálkoztak is a hadtápnál , hogy minek Simonyinak öt mázsa makk, de jámborul elküldték a szeretett vezérnek, külön postakocsival.
Egy hét múlva igencsak csodálkoztak a magyar bakák mikor a beígért jó ebéd helyet mindenki kapott egy sapka makkot. Short már észrevette tévedését korábban, ezért a város összes tyúkját felvásárolta saját zsoldjából és abból f?zetett finom paprikást kárpótlásul, vacsorára.
A bakák pedig jobb híján a sátraik mellé szórták a töméntelen makkot.
Hát így keletkezett a debreceni nagyerd?…
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 11:25 :: Adminguru