Elveszetten, társtalanul,
mikor a sok kép feltolul
múltadból;
nagyon fáj az egyedüllét,
s ahogy vágyod forró ölét,
hozzád szól.
Kedves hangja lágyan ringat,
suttogva a szép szavakat
rád hajol;
újra érzed, karja ölel,
s felriadva bánat tölt el:
nincs sehol!
Legutóbbi módosítás: 2015.02.23. @ 18:08 :: Szepesi Zsuzsanna