Tóth Katalin : Néz?pontok II.

túl rövid az élet

láp vagy futóhomok

ködbe vesz? utak alatt

néha félek eltévedek

s nem lelem meg

önmagamat

 

imákat mormolok

áldást és átkot

halottaim sírjára

virágot ültetek

kívánom az éjjel

teleholdas csókját

érinteni b?röd

jéghideg kezed

 

*

 

túl hosszú az élet

minden ösvény

összeér

félsz t?lem

hogy megtalálom

amire rendeltettél

 

elfelejtettem a meséket

a szentséget a rontást

a sírok mögött egyformán n?

virág és gyom

várom a nappal ölében

elringató álmot

ébredés után karjaim

derekadra fonom

 

sötét titkaim fény(ed)re vágynak

t?zb?l hamu marad

életet adok a halálnak

én leszek démonod

 

Legutóbbi módosítás: 2008.01.14. @ 15:22 :: Tóth Katalin
Szerző Tóth Katalin 51 Írás
Tóth Katalin vagyok, becenevemen Mirage. Régóta írok verseket, de két-három éve érzem úgy, hogy fejlődöm és dolgom van a költészettel. Remélem, szerzek néhány kellemes percet nektek írásaimmal.