A hintó kiszaladt a nyelv alól.
Megannyi ló patája
koptatta szuvas fogam,
míg végül ideget talált a mén.
s nem is sírtam én
Harmincas évek boronája
szép lassan ?rli a jazz-t
agyam barázdái közé,
s lassan homogén lesz e szerv.
szép kis ütemterv
ebben az érben a vér,
mint sziklapor csurog a dobogó
órába. Minden egyes perc
absztrakt és helyén való
Hogy a ménben akad egy két fa ló
nyelvem alól szalad az emlék
az agyam felé. Vagy inkább vissza?
Mennyire furcsa
mikor a tér az id? poharából issza
amit soha senki nem hozhat vissza
Én is inkább lennék pata.
Koptatnám mások fogát az ínyig.
Én is inkább lennék id?
manapság az anyagnál az jobban dívik.
Vagy akármi más, melyhez van
konzekvencia rendszer
viszonyítási alap,
vagy csak melyet old egy vegyszer
és úgy cseppfolyósan
lefelé a mennybe
láthatnám a poklot
Dalí keretében
Eisenstein-el együtt
énekelném újra,
hogy az ember csak fingik
ha más az ujját húzza.
Legutóbbi módosítás: 2008.01.15. @ 01:09 :: Szendrői Csaba