Képzelj el egy gyémánthegyet,
se széle nincs, meg égig ér,
és köszörülni csőrhegyet,
egy kismadár, pötty tollszelet,
száz esztendőnként visszatér.
És figyeld, hogy kopik a hegy,
aligha több a semminél,
nincs annyi ember életed,
hogy változását észre vedd,
hisz széle sincs a szélinél.
S ha bevégzi a kismadár,
egy pillanat lapul fölé,
hol nincsen élet, se halál,
és lélegzetet sem talál,
a mindörökkön örökké.
A végtelent megértenem,
a semmit kell, míg útra kél,
s míg kiszakítasz, Istenem,
időtelen lesz a jelen,
nem lélegzik, de mégis él.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.04. @ 06:16 :: Böröczki Mihály - Mityka
