Anyámnál tisztább vizű forrás nincsen;
végtelen szeretet, melyben mártózhatom,
vadvirágok szirmán csillan verejtéke,
ha belsőmet szomj kínozza, megihatom.
Anyám a legédesebb vizű patak;
eső duzzasztja, mint anyatej a keblet,
igazabb, nemesebb érzést más nem adhat,
permetét lehelve gyógyszere lelkemnek.
Anyámnál hűsebb vizű folyó nincsen;
lágyan simítja nyárközepén testem,
féltőn óv, lábam tartja, meg ne csússzon,
elmossa előle az éles köveket.
Anyámnál kékebb vizű tenger nincsen;
szilárd szikla benne minden bejárt útja,
ha rossz vizekre evezek, figyelmeztet,
csónakomnak ütközik habos tajtékja.
Az én édesanyám felhők összes nedve;
tökéletes, mint a frissen lehullott hó!
Vigyázza sejtjeimet, hidegen tartja…
meg ne olvassza sok hamisan izzó szó!
Legutóbbi módosítás: 2015.05.24. @ 10:00 :: Dezső Ilona Anna