…
Órákra elfeledlek,
épp oda gondolom mosolyom az arcomra,
s mintha magamban szégyelleném,
mozdulatom végül porba hull.
Gondolataimban egyszerű
a félbe hagyott lélegzeted
szűk markomba elrejteni.
Ma visszaléptem,
finoman kortyolom hiányod.
Holnap majd csitulnak
dörömbölő sejtjeim,
egyetlen csendem leszel.