Részekre esett tegnapom
nihil, vagy szebb darabjai
közt lélegzek, élek,
mást jövendőltek rám
a domesztosszagú,
infúziót tükröző
csempék
menti székben,
hogy por leszek.
Volt, s már nincs.
Statisztika.
Minden egyben:
valóságosan holt.
Mélyre húzott piros.
Nem javítható
rákállapot-mutató.
Változtam.
Csúcsosodva indul
felfelé körvonalam.
Pozitív.
Cikkcakkossá tesz
ma-határt, hol a fel,
az élet, a le, a halál.
Volt mindkettő.
Én voltam.
Már nem izgat az irány.
A vonallejtés változhat,
mit Isten kreál.
(2015. március 27.)
© Pilla
NHI, Só és víz c. verse után szabadon…
Legutóbbi módosítás: 2015.04.06. @ 20:00 :: Pilla S.M