Illusztráció: Udvardi Erzsébet – Angyal
Velünk marad a távolság,
s még hosszú útra csábít,
hogy megmutasson milliárd csodát,
a fű megint a talpunkhoz simul majd,
és szívünk őrzi világok lábnyomát,
az apró gyermek tenyerét, ha bújik,
és lábacskáján csizma melegét,
a fáradt mosolyt agg szüleink arcán,
hogy élhetnek még, bár múlik az év,
s majd rigó fészkel égre néző, büszke fák ölén,
és virág nyílik tavasszal a Bölcsek sírhelyén,
és hálát adunk bizakodva az új év küszöbén,
hogy elkísért a jószerencse,
s felragyog az ég; gyönyörű-szép,
fényességes angyal száll fölénk,
elakad a szó, a hang, s az emberek szívén
kinyílik két pompás virág,
a fény és a remény.
Illusztráció: Udvardi Erzsébet – Angyal
http://liliom.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1027033
Legutóbbi módosítás: 2017.12.29. @ 16:42 :: Gősi Vali
