Csomagolom az időt:
sárgult pólyát,
molyrágta ruhákat,
karácsonyt és anyák napját,
s üszökké hűlt vágyat,
poggyászomba rejtem
a lemondó csendet,
belém fojtom
félbehagyott verseimnek
megíratlan szavait
s kiirtom magamból
a harag mérgezett gyökerét;
így megyek eléd
vétlen,
útra készen.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.17. @ 16:05 :: Péter Erika