Harangot kondítsunk – „ab urbe condita” !
Cirkusz lett a világ, köddé a juss!
Kék egek hitébe Gonoszság rondít ma,
Rómából üzenné jó Lívius…
Hét dombról legendát szőhettek győztesek,
s templomot hogy’ fosztott rabló-galád?
Csürhék bősz kardjától Héra-szív reszketett:
pusztult az etruszk és hellén család.
Káinok, Ábelek hozták a Rémülést?
Romlásunk múlhat egy piaszteren?
Törvényük kiváltság, szentségünk: zendülés!
Hazug szón hírfolyam – piac terem!
Sárkányfej s hét gonosz ma minket ostoroz,
kezükben „sors-váltó” – félsz-rettenet.
Hitelük milliós adókat sokszoroz,
mint vámpír keringnek fejünk felett!
Vérünkön vigadva száz halál táboroz’ –
kalodánk’ készítik új háborúk,
légiók zsoldosa műkincsek közt toroz:
gyilokkal kövezett sírig az út!
Elég volt pápákból, hírhedett Henrykből!
Júdás-csók követe tán Kissinger?
Szent Lászlónk vizeket fakasztott kövekből –
kőolajt ki választ, ha inni kell?
Hol vagy hős Spartacus, rablánctól üldözött?
Hol a Mag népe, vén íjász Hunok?!
Bízzunk-e Krisztusban – cirruszfátylak fölött
villámot ha szülnek Fény-Cherubok?
Fogódzni imákhoz ostromlott végeken
szégyen-e? Báránynak beláthatóbb…
Miatyánk, légy velünk napjában s szüntelen’
óvj a rőt farkastól, Mindenhatónk!
Legutóbbi módosítás: 2015.04.13. @ 13:42 :: Pásztor Attila - Atyla