A látvány ringató álmokkal határos:
türkiz égbolton úszik a tenger tükre
’s ahogy kettejük közé feszül a város
– látszat szerint a puszta létéért küzdve –
partokat föveny rejtette sziklán épít,
amíg tornyait magas felhőkbe fúrja,
akár fohászkodó kezeket az égig:
a nyüzsgő kikötő ezer árbocrúdja.
Hőség vibrál a vitorlavásznak élén,
sirálysikolyokat mázol parti szélbe
és lenge selymeknek bókol, vén bohémként.
Nincs, aki itt és most gondolna a télre.
Mediterrán tetőkre olvadnak fények
és a calvadosszín házfalakra kapva,
a szilaj nyár átlobog a piactéren.
Állott halszagot szellőztet a Dél napja.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.02. @ 19:35 :: Schifter Attila