M. Laurens
.
VAN AZ ÚGY…
.
Van az úgy, hogy, néha
a mosoly is fáj az arcunk szegletén,
van az úgy, hogy az ember
lelkét mocsokba tiporja egy kretén.
Van az úgy, hogy meginog a lélek,
és világgá ordítaná, hogy: Látod?
Magamra hagyottan sem félek!
.
Van az úgy, hogy a harag fáj,
– legszívesebben csak ölelnénk –
s hazudunk mégis magunknak,
félve, hogy a bizalom elszáll.
Van az úgy, hogy valaki
a társától őszinte szóra vágyik,
de félve hogy elveszítheti őt,
nem jut el, csak a hazugságig.
.
Van az olykor úgy, hogy
a szellemnek teremteni kéne,
– valami szépet, valami jót –
mégis esztelen rombolás lesz vége.
És van az úgy is,
hogy réges-régen feledni kéne:
mert az emberségbe vetett hitünknek,
máskülönben vége!
.
( Pest-Buda 2015. május 7-15.)
.
A vers cím, szerző és a forrás megjelölésével, nonprofit céllal szabadon után-közölhető.
A vers bárminemű átdolgozásához a szerző külön engedélye szükséges!
Copyright © M. Laurens 2015 minden jog fenntartva!
Legutóbbi módosítás: 2015.05.20. @ 21:09 :: M. Laurens
