Végül ma is véghez vittem
azt a keveset,
amit célként kitűztem;
aggódva bár, de
kipipáltam. Kis léptékben
haladok, mégis
beismerem, okozott
azért némi örömet:
hajszálvékony karikán
három uborkavirág,
mint üvegablakon
keresztüli zöldebb világ.
Felfedeztem egy
részletben Meseországot,
ismét rendes polgárként
átéltem egy álmot.
Láttam magunkat is.
Te hallgattál szavamra.
Persze, én csüggtem
ott, jó pár gondolatban.
Bosszankodás helyett
csípőd megemeltem,
mint könnyű pihét,
ölembe vettem, léptem
csak szárnyanőtt hátamnak
folytatása lett,
nem akadt még boldogabb
terhe kezeimnek.
Egyszerűn, csendesülve
nézni, ahogy nekilát,
tekintetünkből épül
egy eddig időbe zárt világ.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.24. @ 20:05 :: Marthi Anna