Kamil Franko képe – – – – – – – – – – – – Pár napja olvastam L. S. L. néhány versét. Azt hiszem, akkor eltört bennem valami – és talán rosszul forrt össze…
Ó, hány cafka mocska
rakódott faszomra,
hány üres üveggel
növeltem a hegyet,
hány bűbájos este
fordult át takonyba,
és hány szép ünnepet
köptek be a legyek.
Volt barátaimmal
megtelne egy csarnok,
vendégnek se hívnak
évek óta már,
életem napjai
igavonó barmok,
és az egész múltam
egy vonszolt batár.
Rokonom? Már nincsen,
aki elismerne,
kutyám megharapja
húst nyújtó kezem,
alapjogon lettem
az Istentől verve.
Fáj, de csak hogy tudjam:
– Én is létezem.
Miatyánkot tízszer,
üdvözlégyet százszor –
feloldozást én már
soha nem kapok.
Más se vigyáz engem,
– mint dedet a jászol:
A fekete szárnyú
patás angyalok.
Legutóbbi módosítás: 2015.09.21. @ 11:05 :: Zalán György
