Amikor a sötét
titkok éje
s az utca sápadt fénye
szobám ablakán
konokul betódul,
a kegyetlen, topogó idő
alig éjfélre fordul,
alvás helyett
zúdul sok félelmem agyamba,
zavarja alvásom
s álmom….
akkor olyan nagyon
vágyom
súgó nyári szellő
elringató dalát,
melynek selymes csendje
borulna rám, s álom
pihekönnyű leple.
Álmodni szeretnék!
Mi feledve napi félelmeim
repítene vissza
virág-gyermekkorom
rétjének szélére,
hol masnis-copfos kislány
-innen már fényévre-
bogár-csodák után
kutatgat..
s a rét füvét
hullámokba fésülné
a fuvallat,
olyan, mi pillangók titkait
kifaggat…
…a hajnal madárdallal
köszöntene vígan.
Akkor talán nem ébrednék
kínban és fáradtan,
alvatlan szemekkel,
melyek már égnek,
mire a kávét reggel
magamba döntöm
s a „Hogy aludtál?”
kérdésre közlöm:
Talán majd…
holnap jobban!
Köszönöm.
Legutóbbi módosítás: 2008.01.17. @ 06:07 :: Fitó Ica