A madzag tudja, hogy két vége van,
ott hosszúkázik kenderkócosan,
de mi az, ami mégis összeköt
két hurkolatlan kötélvég között,
és nem szakad, csak néha megfeszül,
ha világvégi ujjbegyünkre ül,
és szépet dúdol nekem, meg neked,
én biztos nem, meg te sem pengeted,
s hogy ki az én, meg te – nem érdekes,
az Isten ujja dallamot keres.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.07. @ 07:20 :: Böröczki Mihály - Mityka