Fáztál, s én befgadtalak,
mint egy ázott kutyát a gyermek –
aki mindig kutyáról álmodott.
S mikor felmelegedtél a szívem
kályhája mellett – indultál
nem köszönve semmit, búcsú nélkül.
S nem jöttél többet sem másnap,
se hét múlva. Magyarázat nélkül,
hiányodtól ittasan feküdtem az ágyunkon
másnap is – másnaposan. Nem keresel,
mégis ott vagy a csókokban,
melyeket kapok – nem tőled –
a téged pótolni kívánó férfiaktól.
———
A gondolatot értem… mit, miért – de ez inkább „csak” egy naplórészlet – blog – a hiány feloldására…
Legutóbbi módosítás: 2015.04.06. @ 16:39 :: Kovács Linda