Zénox korareggel indult, digitálisvezérléssel ellátott kocsijában kényelmes utazásra számított. A videfonja segítségével állandó összeköttetésben lehetett a számára oly fontos civilizációval, még akkor is, ha olyan távoli ismeretlen helyeken teljesített szolgálatot, mint a kettes körzet.
Itt egyetlen emberi lakóhely sem létezett, kivéve az övé, a kapszulalakás, amit a Humanoid Központ biztosított számára. A hajó legénysége létesítette a robberek segítségével. Amíg ezen az elfeledett, földszerű bolygón dolgozik, kényelmét szolgálja. Kényelmes, solargiával van ellátva, éppen úgy, mint vízcsepp alakú, Solarob vezérelte kocsija, ami olyan légpárnás közlekedési eszköz, ami egyaránt halad vízen, földön és levegőben.
Értelmes életet eddig nem találtak, de nagyon úgy néz ki, most van kialakulóban, vagy már létezik, de rejtve, értelemmel bíró élet itt. De az sem kizárt, hogy csak, volt, mert nem éppen csecsemőkorú a bolygó közepes nagyságú sárga színskálájú napja, pár milliárd évvel éli túl a Capella csillagok pusztulását.
A hajójuk legénysége meghaladja a száz főt, de egyszerre csak öten dolgozhatnak ezen a különösen szép, dús vegetációjú, mégis kihaltnak tűnő planétán. Gyakorlatilag minden kontinensre jut egy felderítő. A többiek a hajóban elemzik az oda küldött mintákat. Itteni időszámítás szerint egy fordulóig tart a szolgálat. Ezt a bolygó holdjának fázisaira értik. Nehéz a közlekedés, mert a vegetáció az mindent igyekszik belepni. A légkör oxigénben dús, viharok alkalmával veszélyessé válik a bolygó a tüzektől. Talán egy évtizede lehetett hatalmas tűz ezen a kontinensen, az ő egységük csak azután telepedett itt le. A tűz nyomai viszont még akkor is nagyon feltűnőek voltak.
A csapadék igen gazdag kénsavban. Ezen a kontinensen is működik még három aktív vulkán, a szeizmikus tevékenység nem számottevő, pár évvel korábban volt erősebb vulkán kitörés. A láva nyomai még nagyon frissek, nem terjedtek nagy területre, viszont a légszondák a mai napig kimutatják a légkör magasabb régióiban a vulkáni hamu mikroszkopikus maradványait. Akkoriban elég gyakran esett gyengén savas kémhatású csapadék. A talajt viszont vastagon lepte a hamu, amely zsírozta a termőtalajt. Ez intenzív erdőtüzekről tanúskodik. A növények nagyon buján nőttek, legalább is itt, a kettes körzetben.
Ha a köd elönti a környéket, akkor lehet érzékelni értelemmel bíró élő organizmusok jelenlétét. Látni még nem látták őket, sem műszerrel, sem testi valójukban nem sikerült őket azonosítani. Ezek a ködben érzékelt hullámok (csak azok voltak), amik ösztönözték őket a további kutatásra.
Zénox nyugtalan volt, mert nem ért el áttörést, úgy érezte, nem végzi megfelelően feladatát. De amikor egyeztettek a többi kutató is hasonló tapasztalatokról számolt be. Így felmentést adott magának.
— Ha létezik az értelem ezen a bolygón, akkor hol van, aki hordozza? Ha valamilyen élet, képes a kommunikációra, és értelemmel bír, akkor miért csak a párás, tehát a nehéz közegű napokon mérhető. Amikor száraz és könnyű a légtér, hol van, vagy miért nincs mérhető adat? Mit jelentenek azok a gyönge hullámok? Tényleg értelmes lények üzenetét hordozzák, vagy valami geo mágneses anomália, amiket még a fejlett fedélzeti műszerek sem képesek megfejteni?
Éppen egy hatalmas sziklahasadék középvonalában suhant, amikor a sárga lámpácska, mely eddig hallgatott, most tolakodóan villogni kezdett a videfonja bal felső sarkában. Szóban utasította Solarobot, a digitálisegységet.
— Állj! Keresd meg a hanghullámok eredetét! Bemérés indul.
A jármű, oldalazó mozgással közelített a magas sziklafalhoz. A szikla ontotta magából az „információt”. Zénox felvételre kapcsolta a videfonját és a jelek kezdtek képpé összeállni. Az izgatott kutató meredten nézte a képernyőt! Hosszú ideje végzett már felderítést, de még a sárga fény soha nem gyulladt ki! Már csak az a gyönge minőségű kép létezett számára, ami ott vibrált előtte, nézte és nézte a lehetetlent. Az apró mozgó pontok halmazából kirajzolódott egy EMBER alakja, egy igazi hús-vér ember képe. Zénox megdöbbent, ez az ember nem lehet itt. Ez valami tévedés, ez egy anomália. Az ember nem járt itt. Az ember otthona a Geo, a megszokott két jó öreg Capella éltető fényében.
Zénox nem tudott róla, hogy elődei valamikor is ezen a félreeső bolygón éltek volna, még arról sem szól a történelmük, hogy valamikor még az ős űrhajózás korszakában, emberek ezen a bolygón hajótörést szenvedtek volna. Akkor, hogy kerülhetett ide ez az ember? Hogyan hagyhatta itt kéznyomát, hova tűnt el, miért nem lelték itt utódait? Ki, vagy mi elől ment el, vagy halt ki?
Kérdések, kérdőjelek! Hol vagyok? Kik voltak ők!
A történészeik szerint tizenhatezer éve élnek a két Capella csillag éltető fényének védelmében. Egy barátságos kisebb bolygón. De tudósaik szerint a két ikernapjuk haldoklik. A Geminidák csillagászati mértékkel számolva, rövidesen elpusztítják környezetüket.
Ezt Zénox is tudta, s úgy hitte, talán új lakhelyet keresnek fajuk megmentése érdekében. A képet a hangokkal és a megörökített hullámokkal együtt azonnal a hajóra továbbította. Izgatottságát nem tudta leplezni. Újra és újra megnézte a felvételt, és a szemével kutatón fürkészte a sziklát. Akkor vette észre, hogy egy elég széles bemélyedés van a szikla aljához közel. Egészen leereszkedett, közel a talajszinthez, és meglátta a barlang bejáratát. Gyorsan letapogatta és rájött, hogy óvatosan bejuthat a barlang belsejébe. Amikor fényszóróit bekapcsolta, elámult a látottakon.
— Heuréka! Megtaláltam! Megtaláltam! Megtaláltam a bölcsőt!
Amikor kissé lenyugodott, újra megnézte a fényárban úszó barlang felbecsülhetetlen kincseit. Itt, ezen a szent helyen, itt született a végtelen nagy civilizáció. Hatalmas mozaik térképek voltak a barlang mesterségesnek ható falán. Városok! Emberek! Furcsa állatok, furcsa gépek. Egész történelem. Férfiak, nők, gyermekek, virágzó civilizáció. Ez a bolygó volt a bölcső!
— Itt született az EMBER!
Ez a planéta a FÖLD! Ez a kicsi planéta az apró csillag harmadik bolygólya, a civilizáció fészke! Ez a kezdet!
Videfonjába bemondta a megfelelő koordinátákat, és egy csomó anyag érkezett, melyet gyorsan beépített tudatába.
Elkészítette a felvételeket és kinavigált a barlangból. Újra kapcsolatba lépett a hajóval és átküldte transzporteren az egész felvételt, melyet a hajó legénysége háromdimenziós formában tanulmányozhatott.
Zénox legszívesebben kiszállt volna a járművéből, de ezt az egyezményes szabályzat tiltotta. Büszkeség töltötte el, ő az a kutató, aki megtalálta az eredetet. Már gyanították, hogy az emberiség nem ott született azon a nagy földön, mert meséikben voltak elemek, amik egy égi vándorról szóltak, aki elhagyta isteneit, és ezért kivetették a nagy semmibe egész háznépével együtt. A kitaszítottak tüzes sárkányokat szelídítettek meg, s ezek segítségével kerestek új hazát maguknak. Tehát ők ennek a kitaszított lázadónak a leszármazottjai. De hát mi lett azokkal, akik kitaszították az ő elődeit?
Nagyszerű ez a felfedezés, de csak ezután kezdődhet az igazi munka. Ugyan mi történhetett azokkal az elődökkel, akik a földön maradtak? Hova lettek az első, az igazi Föld nevű bolygó lakói?
Zénox tudta, nagy-nagy, átfogó vizsgálat következik, ha kell, apró morzsájáig megvizsgálják ezt a bolygót és kiderítik titkát. Talán fény derül arra a térképre is, amit még pár száz évvel ezelőtt találtak, az a bizonyos aranylemez, azon volt meg a közepes csillag és kilenc bolygójának a térképe, a csillagspirál peremén. Külön felhívva a figyelmet az érdekes, harmadik bolygóra! Különösnek tetsző, feltűnő szimbolikával ellátott, számára most, értelmet nyert jellel ellátva. Sugallva a kutatóknak az ösztönző cselekvést.
Valamelyik észosztó öregnek juthatott eszébe felkerestetni ezt a naprendszert, és élet nyomai után kutatni. Nagyon büszke volt magára, hogy őt érte az a szerencse, hogy rátalált a Bölcsőre. De, vajon csak ez az egyetlen bölcső létezett? Vagy maga az egész Föld, az istenáldotta planéta maga a Bölcső?
Legutóbbi módosítás: 2015.04.09. @ 11:30 :: Győri Irén
