Karl Hubbuch: Afternoon Tea című festményére
Lepedékes nyelven
hamis az igaz szó,
karvaly karmok között
nem feszül már lasszó.
Cserepes a száj is,
sűrű epét fröcsög,
sorvadt fogak között
csak pletyka hömpölyög.
Sav marta szavakkal
a szócsata nyerő,
motolla nyelvükben
duzzad némi erő.
Fénytelen szemükön
szürke hályog feszül,
becsmérő tekintet
ráncaikban megül.
Sors rágta a lélek,
fájó múltat színez,
feketét-fehéret,
fantázia hímez.
Légszomjas a tüdő
oxigénért hörög,
kalapkarimákon
vészmadár ücsörög.
Régen megtelt már a
másnak ásott verem,
kaján halál babrál
a koporsószegen.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.09. @ 05:48 :: Vaskó Ági