Végeztek azzal, aki ártatlan,
de vállalta azokért is, akik
vele végeztek.
Könnyebb lenne minékünk azóta,
hogy istenségét így bizonygatjuk:
halt és értünk él.
Minden ősömmel így vagyok – árva –
akinek apja és anyja volt rég,
s mi maradt – adom.
Belőlem hajt a fa is, gyümölcse
örömem, amit sohase látok,
mégis örömöm.
*
Hisz arról szól az élet:
lelkem rátapasztom –
testin, anyagin ott hagyom,
eszmén, gondolaton
mig élek, ez kissé halál,
rajtavesztek = élek.
*
Ágyékod felől a végtelen –
micsoda korlátoltság; Lehet
gyermek és a bölcs is teljesebb,
meg nem hasadt: ő a világban,
s ha szemét hunyja: a világ se,
mert együtt ,nem vannak`: volt, van, lesz –
gyökér, szár, virág, gyümölcs – mag.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.12. @ 17:50 :: Petz György