Anyám nyíló, kicsi rózsa,
levél közt szeretet növel.
Ki ismeri, tudja róla:
minden fényt magához ölel.
Anyám sudár, büszke rózsa,
akit vihar gyakran sebez.
Csak magának volt adósa
– akkor is, ha szűk az eresz.
Anyám tüzes, kinyílt rózsa,
szerelméből hajtott engem:
nevelt szépre, nevelt jóra,
tanítgatott angyalnyelven.
Anyám szép magányú rózsa,
pusztában áll, párjavesztett.
Minden napja szúrópróba:
tövis közé sarjat rejtett.
Anyám életaszalt rózsa:
bimbótlanul szegez tüskét
rendületlen, szélbe, hóba…
testét simogatja hűs jég.
Anyám fonnyadt, kövirózsa:
keresztemre borul némán,
könnycseppet fakaszt a sorsa
elfogyó Hold csontkaréján.
*
Anyám keresztneve: Rózsa.
“Isten ostorát” szülte meg
‘s megmondta a vásár jósa:
miatta(m) még sok könny pereg.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.03. @ 19:23 :: Schifter Attila
