Nagygyörgy Erzsébet : Csillagokat lopok…

Csillagokat lopok,
mint égi lomok
szerteszét szórtan,
hevernek szótlan.
 
Kihűlve várnak,
mint éji árnyak,
siratják a Holdat
szívük behorpadt.
 
Búskomor a táj,
vedlett élet fáj.
Kihunyt minden fény,
kihunyt a remény.
 
Nem lopok többé…
Legutóbbi módosítás: 2015.05.08. @ 12:09 :: Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 166 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet