…
Velem egybenőnek az álmaim,
mint borostyán,
kapaszkodnak sejtjeimbe.
Minden virradatkor
elveszítem halhatatlanságom,
s egyszerű leszek,
befejezetlen gondolat,
béna mozdulat.
Amikor hangomat köréd fonom, lebegek,
mint a feléd lángoló gesztenyevirágok.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.16. @ 15:20 :: Dvorák Etela
