anya szíve végtelen
folyton kóborol velem
néha túlcsordul szorít
mindig féltőn bátorít
sosem vakmerő erő
örök s törhetetlen ő
néha gyűri mélabú
de csak titkon szomorú
arcán mosolyvonal ül
s gondtalan tovább repül
ismerem jól ezt a nőt
ezt az mindent ismerőt
ezt az áldozó anyát
tudom minden zokszavát
mit elhallgat nemesen
minek okát keresem
de ő csak rám veti két
odaadó zöld szemét
melyben békés tó pihen
minek vizét elviszem
mert bélyeg az s amulett
s egyszer ha majd hamu lett
a föld ölén mindenünk
azon túl is ott leszünk
anya s lánya csendesen
merengve az életen
B.Cs.R.
2016.01.26.
