a konténerfedeleket nézem
mennyi minden felesleges
kacat és még több szar
gyülemlik alattuk
mennyire nehéz elhinni hogy
valakinek a napi betevője
is köztük erjed
„zöld az isten”
– közfelkiáltás –
olykor kék
van hogy sárga
másszor pléh
akár a falsul kongó hajnalok
amikor az eső kimossa
a szívekből a csótányokat
és elfolyik valami
orrfacsaró emlék
a kukák mellett
színét vesztett tűzcsap
– rajta pár virsli –
ami tán mérföldkő
egy bejáratott útvonalon
a sarokról acsarkodó sirályok
nézik miként terpeszkedem
felségterületükön
óceánjuk aranypartján
én nem ide tartozom
már nem
még nem
Legutóbbi módosítás: 2015.06.01. @ 16:03 :: Jagos István Róbert