Célba vesz a sors és beléd talál,
te választottad e testi hazát –
Ildomosabban éld az életed,
hangosan jöttél, halkulva eredj.
Mítoszt növesztenél minden percből,
haldoklók előtt az isten megdől –
szenvedésbe is csak fiát küldte,
belekeveredni emberügybe.
Berángatódtál – a tied most már,
hazudsz, igazat mondsz – ikonosztáz –
tied valamennyi s arca mindnek,
élő, holt szemeik rád merednek.
Nincs isten se ember – magad maradsz,
test és lélek sincsen, de gondolat.
Legutóbbi módosítás: 2015.06.02. @ 18:29 :: Petz György