Így vagyunk egymással kulcsra zártan
a jégfal övezte szív falában,
– mindegy, ki hordoz és kit, te vagy én –
míg kikönyököl burkából a fény
erdő-bolyongatón, s feldörömböl,
mint újszülött a véres anyaölből,
utat terít talpunk alá a vágy,
elindulni hullámsírokon át
egymáshoz újra kérve, kéretlen.
Mint egyenletben két ismeretlen.
Legutóbbi módosítás: 2015.07.20. @ 19:19 :: Seres László