Sziasztok!
Könyvemben a macskám mindennapjait mutatom be Nektek egy kicsit „megfűszerezve”. Igaz, néhány cica élete elég unalmas, de garantálom Nektek, hogy Kormié nagyon, de nagyon izgalmas és rejtélyekkel teli.
1. A kezdet kezdetén
A kertben szikrázott a nap. Aranyló sugaraival, s melegével elárasztotta az egész veteményest. A tyúkok összebújva aludtak, csak néhányuk törte meg a csendet kotkodácsolásával. Kormos, a macska éppen sütkérezett egy kődarabon, ami az omladozó ház előtt hevert már évek óta.
Ez a régi épület úgy lett ennyire elhagyatott, hogy több évvel ezelőtt elkezdték építeni, ám elfogyott a cementjük. Amíg elmentek utánpótlásért, egy macska belefialt az egyik szobába. Mire visszaértek, a macska fújtatni kezdett. A hangja csak úgy visszhangzott a házban és az árnyéka is felnagyította, így a munkások szörnynek hitték és eszüket vesztve rohantak el onnan. Annyira féltek visszamenni, hogy még a szerszámokat is otthagyták. A házat „macskaháznak” hívják azóta.
Kormi, sütkérezése közben, hirtelen kotorászást hallott az épület felől. Nagy lustán felkelt és bement a ház egyik szobájába. Mivel ott nem talált senkit, sarkon fordult és elindult kifelé. Egyszer csak beleütközött Samuba, a kandúrba. Kormi fújtatva így kiáltott:
— Takarodj az utamból!
— Inkább te az enyémből, te bőregér, te!
— Mit keresel itt az én felségterületemen?
— Már megbocsáss, de ez az én területem!
Ekkor szörnyű nyávogás közepette a két macska egymásnak esett, egyikük sem kímélte a másikat. A tyúkok ezt látva, ijedtükben nagy ribilliót csaptak. Amikor Samunak már elege lett a verekedésből, elugrott és elfutott onnét. Kormi elégedetten feküdt vissza sütkérezni a kőre. Eközben a tyúkok elcsendesedtek. Mindenki és minden elaludt.
*
Már lemenőben járt a Nap, amikor Korminak eszébe jutott, hogy haza kellene mennie a gazdáihoz, nehogy túlságosan aggódjanak érte. Szeretett időben hazaérni, hisz akkor a gazdik sok finomságot adtak neki. Hosszú távolmaradás esetén mérgesek lettek rá, és rossz cicának hívták. Büntetésből este még ki is csapták a műhelybe, és csak reggel hozta be őt Dorka, a gazdája.
Kormi így gondolkodott magában és közben haza is ért.
A gazdái már várták otthon és nagyon örültek annak, hogy megérkezett. Igaza volt, nagyon finom falatokat kapott, de azt is jól érezte, hogy éjfélkor kitessékelik a ház melletti műhelybe.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Smider Dorka Életke
