Bihari Csilla Rózália : múló, vagy örök?

Nyomtatás

A nyikorgó tölgyfaajtóban állt,

azt hittem fél perc, s eltünik,

legfeljebb felémhajít egy sejtető,

méz-pillantást,

s a semmivé párolog reggelig,

mint a képzelt csészealj az égen

úgyhogy inkább végignézem,

mintha rólam nem is szólna.

Mégis. Mintha azon a résen

az elsétáló szívdobbanásom láttam volna…

aztán éreztem azt amikor~még akartam,

még kellett volna valamit a zajban

ordítani, hogy odanézz, hogy némán arcomra pirulj,

(hogy a kanapémra hullj)~

… és mikor a kétségbeesés iszapjában álltam,

színfoszlányodtól megváltan,

s a tehetetlenség szemembe röhögött,

fél bögre levegő után kérdem:

a múlót vesztettem, vagy örököt?