Hűs édesség a napbarnított nyárból,
egy üde folt az őrjöngő világból,
és vágyunk érte, mohón, sorban állva,
kivárva, amíg becsikland a szánkba,
a nyelvünk minden nyalatját akarja,
a napsugár is olvadósra falja,
meghidegül az ajkunk körbe-szélén,
csöpp ideig, de simogat az élmény,
a boldogságnak minden ujjunk rabja,
míg forgatózva körbetapogatja,
s az emberarcon könnyű öröm fut át,
ha megteríti jókedvvel az utcát,
s a gombóchármas semmit sem tesz érte,
de egy tölcsérbe belefér a béke.
Legutóbbi módosítás: 2015.07.24. @ 05:56 :: Böröczki Mihály - Mityka