hidege melegíti testem
semmim sincs ami
nem tőle van
van halálom forró
fényesen sajgó
anyám nyakán szoros
a csomó
van szerelem fekete
kívánatosan fojtó
önmarcang és örök harag
az én nyakamon
selyem sála túl szoros
voltam általa nyúl-üregben
elvesztem a tükörhegyben
az óceán alatt
kaptam ragyogást és
kénes bukást
a lábujjam ezer
darabra törött
kaptam kéjt bordót
és mélyt
égető szépséget
vidéki csendet s
őrülten kattogó nagyvárost
mi velem együtt forog
perpetuum mobile
voltam vulkán s az
azt kioltó gyors folyó
s az is aki belefullad
mosolyogva
a víz megtisztított
az éntől és
belekevert az isteni
körforgásba
adott erőszakot
amit magam ellen követtem el
hebehurgya szeretők által
hogy megszülhessem magam
s a sok vetélés után
végre azt hiszem
itt vagyok
megteremtettem
megteremtettem magam
vásznam ezerszínűre festettem
festettem meg azokkal
akiket gyűlölve szerettem
a kép egy világot
takar
egy lettem veled ősfolyó
egy csepped vagyok
te magad vagyok egy
cseppben
folyton változó
és mégis örök
állandó
magasztos királynő
forróvérű szerető
válogatós kurva
elmélkedő hősnő
hős nő én
vagyok az új Hamlet
meguntam már Ofélia lenni
küzdést akarok
harcolva szeretni
s önmagáért a létért
folyton lenni és újraszületni
valaha
magammal ökölharcot vívtam
most már csak csókot adok
minden kis heget végig-
simítok
minden sebet bőrrel befedek
a belém mosott mocskot
szeretem
feltétel nélkül
befogadok
minden fény-lényt
embergyermeket
úgy ahogy van
elfogadok
s magamhoz ölelek
megteremtettem
most már ha máshoz nem is
önmagamhoz hű maradok
és átölelem a belőlem
az istennőt pengével
kiszabadító
zúgó élet-folyamot