Illusztráció: saját kép
Szorgos kezével élethálót sző a gonosz:
kifeszítve sok nyomorúsága belsőmben…
Bölcsen didergő bőr, verejtéket sokszoroz.
Tátong bosszúságverem, gazzal körbenőtten;
fonalát hozzá
egy pók sodorja cipőmben!
Csúfolkodó rapsic az ember, vad ál-állat,
korgó bendője hajtja saját vére ellen!
Utcasarknyi gyönyörben kéreti borpárlat,
utálat kínos nyálát csurrantja eltelten:
fonalát mellé
egy pók sodorja kelletlen!
Ujja pörög, javítja a megtépett hálót,
hegyes szerszámmal kezében éveket foltoz;
ostoba károsult követel igazságot…
Gyűlölet oltárán rettegő tudás áldoz:
egy pókot!
– A világ felnő a hazugsághoz?
