Tudom, hogy nem lehetek gazdag,
és úgy elfogyok, mint az asztag
a masinálás idején,
a törek-illat, az a nagy szag,
csípős ködével perjés vastag
takarót körített fölém,
a traktor pöfögött magától,
a cséplőgép, az elevátor,
meg az a nyári, büszke fény,
a sok napszámos gladiátor,
az olajos kéz jó apámtól,
a nap a klottgatyám delén,
az anyám szitka, meg a zápor,
mi néha megeredt magától,
szép gyerekkorom kék egén,
a munka amúgy ment magától,
mert apám volt a mozgó sátor,
és mellé cövekeltem én,
ki kért akkor a gazdagságból,
ha kévét fosztott napsugárból
aranykalászt sodort a fény,
ki bánja, mért nem lettem gazdag,
ha jó apámtól most az asztag
karát sárgája dől felém.
csípős ködével perjés vastag
takarót körített fölém,
a cséplőgép, az elevátor,
meg az a nyári, büszke fény,
az olajos kéz jó apámtól,
a nap a klottgatyám delén,
mi néha megeredt magától,
szép gyerekkorom kék egén,
mert apám volt a mozgó sátor,
és mellé cövekeltem én,
ha kévét fosztott napsugárból
aranykalászt sodort a fény,
ha jó apámtól most az asztag
karát sárgája dől felém.
Legutóbbi módosítás: 2015.07.04. @ 06:30 :: Böröczki Mihály - Mityka