A tollnak papír lehet csak a párja,
anya szerint rajzolni arra szabad,
Tudom én, a tapéta alig várja,
hogy legyen rajta néhány színes maszat.
A lakásban ez a legnagyobb papír,
jó lett a kedvem, hisz ráfér majd minden,
nem is kell hozzá sem olló, sem radír,
nekilátok hát, s felhajtom az ingem.
Nézd, ragyog a fal, zakatol a szívem,
piros, sárga, zöld és kéne bele kék,
hallom a porszívót, zúg a földszinten,
nem zavar senki, amúgy sincs tele még.
A tapétán ott az egész napirend:
anya kávét főz, ruhát mos, tereget,
a fodrásznál egy ajtónak nekiment,
este tévézik, dolgozott eleget.
Kár, hogy ezt csupán én látom egyedül,
az egyik dolgot takarja a másik,
szememben mégis büszkeség fényesül,
míg anyáméban a méreg szikrázik.
Legutóbbi módosítás: 2018.02.19. @ 16:15 :: Zajácz Edina
