Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kormi nevű cica. A kis szőrgombóc nagyon szeretett a kertben a virágok között játszani.
Az egyik napon hatalmas vihar kerekedett, így a cica nem mehetett ki a szabadba. Bánatában egyre csak nyávogott, nyávogott. A gazdája nem bírta sokáig, ezért kirakta a kamrába, hogy ott egeret fogjon. Kormi az egereket csak kergette, de elkapni nem tudta.
Amikor elfáradt, lefeküdt az éléskamra egyik szegletébe. Éppen azon kesergett magában, hogy miért nincs neki szerencséje, amikor a semmiből felbukkant egy tündér. Óvatosan becserkészte és elkapta.
A tündér egyszeriben hórihorgas emberré változott, majd így szólt a cicához:
— Látom, zsákmányt akarsz fogni. Én majd segítek neked! — és azzal nagyot suhintott a pálcájával.
Kormi egy szempillantás alatt erősebb lett, mint valaha. A tündér ekkor azt mondta:
— Jó az erő, de vigyázz, ha füllentesz, a varázs megszűnik!
— Köszönöm a segítséget! — szólt illedelmesen Kormi, de a tündér már ezt nem hallotta, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan távozott is.
A macska húsz egeret fogott aznap. A gazdája nem tudta mit gondoljon erről a változásról, így megkérdezte:
— Ezt hogy’ csináltad?
Kormi egy kicsit gondolkodott s végül így szólt:
— Nem tudom, de sikerült — mondta, mert nem akarta elárulni, hogy a tündér segített neki.
Másnap a gazdája saját szemével akarta látni a vadászatot. Kormi izgatottan nekikezdett, de egyet sem fogott. Akkor jutott eszébe a tündér figyelmeztetése, majd fancsali képet vágva így szólt:
— Úgy tűnik elszállt a szerencsém, mint a becsületem…
Így tanulta meg Kormi, hogy soha nem szabad hazudni.
Írta: Smider Dorka 4.a
Felkészítő tanár: Iványiné Jeles Tünde
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Smider Dorka Életke