Erőt adsz, mikor fáradok,
erőt, mikor gondjaimban
szavaim ártatlanok,
erőd bennem csillagként vetül,
fényed elmémben testesül.
Jóságod egekből származó,
lelkedből lelkembe áradó.
Erőd lángoló, féltő, alkotó,
nyugalmas rendedből adó.
Erőt adsz, ha felkel a nap,
erőt, mikor végül magára hagy.
Erő a szavad, erő a tested,
erőből kovácsolta Isten a lelked.
Fényed elmémben testesül,
erőd fájó sebeimbe merül,
s a benned égő szeretet,
csendbe burkolja szívemet.
Vác, 2015. december 15.
Legutóbbi módosítás: 2015.12.19. @ 17:00 :: Válóczy Szilvia