Az új tollam kémleled?
Tetszik? Kívánja szemed?
Ha kéred kölcsön adom,
de cserébe akarom,
hogy ülj mellém, és fejed
ölem leplére tegyed.
Két szemhéjad álmosan,
mint a lomha vízhozam
takarja be az eget,
és engem is itt, veled.
Némán súgd, hogy csak a tollam
hallja a szikrát, s hogy lobban,
megperzsel, emészt a tűz.
A jajszót, mikor elűz…
a kiáltást: nem megyek! –
menjenek el a hegyek
előbb, s csak utánuk én,
holtan, dermedt feketén,
de addig itt olvadok,
mint a lágy, ringó habok,
meséd dús hullámain,
s leszek a lap árnyain
szívet izzó tintafolt,
az egyszer volt, hol nem volt.
Legutóbbi módosítás: 2015.06.10. @ 17:50 :: Bihari Csilla Rózália