ma nem annyira érzékelem
a tavaszi szell?t
mint tavaly
ilyentájt
délben
a naplementét mint lágy tojást
gondolatban habzsolom
Salvador Dalí
szemével
nézem
szinesztéziás szervi összeköttetés
zavarában belülre leképezem
illattá teszem a látványt
– De te meg csak öld a disznót szomszéd!
Véreztesd a kertben
üvölt s én mindezt
giccsesnek érzem
ezért hasítok hasfal tájt
magamba egy léket
s ami a kezem ügyébe akad
kiveszem hogy nézzem
ahogy összeolvad a tájkép
és a visítás egy képpé
öklömbe szorítom a szívem
lassan válik péppé
isten is így gyúrta
a semmit lassan létté
s csak a bels? tartástól lesz
az összhatás majd széppé
