1.
Mindig is szerettem hazamenni:
az el?re tervezett pillanat
ilyenkor fölém tornyosul,
úrrá lesz minden idegszálamon,
hogy végül úgy robbanjon szét
barna szemed gyönyör? íriszén,
mint vidám patak, ha sziklába ütközik.
Ha így érkezem,
óvatosan kikerüllek téged,
mert tovább akarok…
Mindegy.
Itthon vagyok.
Nyugodt tekinteted
valahogy szétken?dik rajtam,
s a bor, amit adsz,
hamarabb száll a fejembe,
mint máskor.
Azt mondod, szeretni akarsz.
(Mintha tiltanám, hogy szeress!)
(Csendben röhögök magamon:
senki sem üldöz, de menekülök,
senki sem bánt, mégis odaütök.)
2.
Hazajöttem,
leültettél,
száraz, francia bort
töltöttél,
lassan ittam,
s a vetett ágyba vittem az üveget,
megcsókoltam aranyfény? hátad
és figyeltem, ahogy elalszol.
(Az el?re áhított pillanat
úgy ömlött szét a szobában,
mint langyos nyári nap
a kih?lt tarló felett.)