Te vesztők vesztese,
Te majdnem ember,
Te aritmetikátlan,
Kinek egy – minden,
De nem mindegy az egy.
Rossz kereskedő, hát hol a hasznod?
Miféle üzlet az, miért halsz?
Miféle apa hív, ha nem halál?
Az élet nem küld, nem hív: van.
Ezért az érthetetlen feladványért?
E megoldhatatlan példáért –
Melyünkért mindez, mi ránk szabott,
Mi átfut rajtunk, könnyezzük,
Majd’ kiárad belőlünk a szánalom,
De végül magunkat sajnáljuk,
S mi ezen túl – abból jut Neked,
Hol túllépünk magunkon, az istenibe.
Mondd, Uram, megértem?
Legutóbbi módosítás: 2016.03.27. @ 17:50 :: Petz György