Rozsdás-kék kocsiban
az én mindenem, életem.
Ott voltam, ha kifüstölt,
s ha száguldott féktelen.
Technikai okokra mutatva
tüntető arcot vágott,
vagy ember szállott alá,
mert más életre vágyott…
Túlhevülés miatt,
csak lassan szeltek a járatok,
mindenki az utastérben
markolás nélkül állhatott…
Mikor megállók közt, fékezve
rekedtünk meg a sötétben,
volt, hogy a villany is
‘leót’ kapott éppen…
S megannyi pókerarcon
a sárgaság villogott,
de félelem egyen se ült,
mind olyan szelíd volt, nyugodt…
Vagy ha jobban megfigyeltem,
mint ki hatás alatt áll,
a monotonitás kábszerével
s az ördöggel paktál…
Összehúzva mindig,
csendesen figyeltem.
Kezem zsebem száján,
érték el ne vesszen.
Ízletes az élet lenn,
a föld alatti zugban,
hol életet kockáztatva
suhanunk magunkban…
Legutóbbi módosítás: 2015.07.24. @ 12:52 :: Furuglyás René