Lassan elengedem két kezed.
Magadtól lépsz, mégis féltelek.
Tétován, sután,
kósza felhő jár
így a nyár után.
Totyogva pirinyó lábadon
virágba szökkensz az ágakon.
Tétován, sután,
illatár vonul
így a nyár után.
Ma még itt vagy velem picinyem.
Hogyha itt hagysz, a Föld felbillen.
Tétován, sután,
esthajnal jár
így a nyár után.
Várnak szép álom-szőtt városok,
szívemen a jövőd átoson.
Tétován, sután,
ringó kalász jár
így a nyár után.
Indulj az útra, ha menned kell,
felnőtt lettél – látod – gyermekem.
Tétován, sután,
fénylő csillag jár
így a nyár után.
Lesz barátod, ellenséged is.
Kiálts, meghallom, ha hívsz: segíts.
Tétován, sután,
őszi avar jár
így a nyár után.
Visszatérsz egyszer, a kör forog.
Gyermeked kezét már te fogod.
Tétován, sután,
s elindul ő is
majd a nyár után.