A nép elindult, nincs ki zabolázza,
van szitkozódás itt-ott, hébe-hóba,
de aki elszánt, sohase lesz gyáva,
és biztatták is, hogy örömmel várja,
a feneketlen gyomrú Európa.
Csak Isten tudja, ki pénzeli őket,
ki bizonygatja, nem érdemes félni,
hogy nincs törvénye a tiltó erőnek,
a határon bár kerítések nőnek,
a honvágy áru, itt tanulj meg élni!
Nincs annyi őrült vándor, ami már sok,
csak itatgatjuk, etetgetjük őket,
és megszaporodnak az állomások,
a türelemre lenne ezer más ok,
de elfogadjuk a menekülőket.
Mi lehet célja ennek az egésznek,
ki rakja zsebre az iramlás hasznát,
és mi lesz, ha a jó szándékunk téved,
s mert álmaikat itt tartják az évek,
mit kezd bennük az alvó nyugtalanság?
S ma kik próféták és kik a Júdások,
és kié most a megterített asztal,
ki lopja a pénzt, ki az, aki álnok,
és kik a törpék, kik az óriások,
s kik mennek el az utolsó vonattal?
Legutóbbi módosítás: 2015.08.28. @ 08:11 :: Böröczki Mihály - Mityka
