mint a napot és a holdat
a föld meleg szagát
felhők tejszín-habjait
a ránk szakadt vihar szavát
fák között futó szelet
az érintést
mint a kisült kenyeret
és a szemed tó-színét
vagy az itt hagyott pólódat
benne a bőröd illatát
az ellopott csókokat
tűpettyes éjszakán
mikor az Isten könnyet ejt
a pipacsos rétre
mint ahogy a világot
szorítja szűkölő térdre
– látlak téged…