– Baromi jól gyorsul! – állapította meg a férfi, mikor beletaposott a gázba. Nem bánta, hogy lecserélte az ötéves BMW-t az új, csillámezüst Volvóra. Élvezte a kocsi kényelmét, beszippantotta a bőrülések illatát, s amikor megfogta a kristályüvegből készült sebességváltót, szinte erotikus bizsergést érzett. Egy apró mozdulattal megérintette a gyémántmetszetű startgombot és felerősítette a zenét.
Decemberben a szokásosnál hamarabb jött a nyugdíj. A postaládák már torkig voltak reklámújságokkal. Az ünnepek előtt megnyitott multicég elefántbetűkkel hirdette: „Okostelefonok 70% árengedménnyel kaphatók!”
Az asszony hetek óta törte a fejét, vajon mit vegyen karácsonyra az unokájának. Lúcia csak tíz éves múlt, de valahányszor találkoztak, újra és újra elcsodálkozott, mennyi mindenhez ért. Ő alig ismerte ezeket a mai, modern technikákat. Ha a tévé távirányítójában lemerült az elem, a szomszédhoz kellett fordulnia segítségért, Lúcia meg olyan ügyesen kezelte a csoda-kütyüket, hogy nem győzött ámuldozni.
A hirdetést látva sebtében átöltözött. Szerencsésen elérte a városba tartó buszt.
Először megcsodálta az áruház hatalmas karácsonyfáját, azután keresgélni kezdte a bejáratot. Egy járókelő megmutatta neki a forgóajtót. Kétszer is körbejárt, amire sikerült kiszabadulnia az üvegketrecből.
Az üzlet tele volt vásárlókkal. Az asszony lázasan keresgélt az árucikkek között. Már szédült a tömegtől, mire észrevett egy eladót.
– Merre találom az akciós okostelefonokat? – érdeklődött kissé megnyugodva.
A fiatalember gúnyosan végigmérte.
– Csak nem hiszi, hogy van még? Összesen tízet kaptunk, de az a néhány nyitás után rögtön elfogyott! – vetette oda, majd az ellenkező irányba mutatott:
– Ott vannak a telefonok, de gondolom, tudja: okostelefon százezer alatt nuku!–
Az asszony elkeseredett. Az egész havi nyugdíja sem közelítette meg ezt az összeget. Bement minden boltba, de bármit talált, az vagy sokba került, vagy nem merte megvásárolni, mert nem tudta, Lúcia ízlésének megfelel-e majd.
Üres szatyorral ballagott a betört ablakú megállóhoz. Összehúzta magán a kabátot, s leült. Töprengését az iskolából hazaigyekvő diákok nevetgélése szakította meg. Hirtelen olyan sokan lettek, alig fért fel a buszba. A tülekedők nem törődtek vele: belekönyököltek, fájó lábára tapostak, s elfoglalták az összes ülőhelyet. Az asszony összepréselődött, s mozdulni sem tudott. Aztán hirtelen akkorát fékezett a busz, hogy megtántorodott és belehuppant a mellette ülő fiú ölébe. Alaposan megütötte magát.
– Micsoda barom! – ordított a sofőr. – Ez azt hiszi, mert neki luxusautója van, mindent megtehet? Ha egy pillanattal később kapcsolok, maguknak most annyi! –
Miközben az asszony igyekezett talpra állni, az ablakon át meglátta a mellettük száguldó Volvót. Azonnal felismerte az autóban feszítő alakot. A volán mögött a fia ült.
Legutóbbi módosítás: 2015.12.23. @ 21:39 :: Péter Erika
