Böröczki Mihály - Mityka : ZSENGÜLET

2016.04.11. Böröczki Mihály - Mityka Vers 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

A fák szót váltottak a telt idővel,

a zöld csókolózott a levegővel,

az Isten körbe kószálta a kertet,

és minden lyukba ültetett szerelmet,

az ágvégek fölnyújtóztak az égbe,

és beöltöztek zsenge hófehérbe,

a tavasz végig hengerült a kerten,

s megfürdőzött a tenger nefelejcsben.

Legutóbbi módosítás: 2016.04.11. @ 08:08 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.