Mellkasod fölött
roggyan a föld, a fa.
A nap fakó sugara
csókolja mécsesed fényét.
Korhadt fejfád mögül
lezárt szemedre süt
az örök világosság.
Ellobbantak tavasz-énekeim.
Horpadt szívem alatt őrködik
egy régi, szomorú ölelés…
Test a lélekkel ütközik
(átléptem határaidon)
Legutóbbi módosítás: 2015.11.01. @ 08:50 :: D. Bencze Erzsébet